- Stuber Andrea írása -

Mozart és Mozartné a hősei a Magyar Színház legújabb, Boldog bolondok című bemutatójának. A haldokló zeneszerző és felesége kétszemélyes játékba fog: elmesélik egymásnak, hogy melyikük hol, mikor, kivel volt. A színdarabot Pozsgai Zsolt írta és rendezte, a két főszereplő Kubik Anna és Bede Fazekas Szabolcs.

Jelenet az előadásból

- Az édesapja operaénekes, öten vannak testvérek. Úgy képzelem, gyerekkorukban szí­nházat játszottak, és nagyobb személyzetű darabokat is ki tudtak osztani...

- De nem í­gy volt - mondja Bede Fazekas Szabolcs. - Mivel a szüleim elváltak, mi kiskoromban ketten voltunk a nővéremmel, Annával, aki szí­nésznő lett. Voltaképp miatta választottam ezt a pályát, róla jutott eszembe. Igaz, amikor a vakációkat apámnál töltöttük, rendes szí­nészgyerekként minden előadást megnéztünk, és a győri szí­nház folyosóin rajcsúroztunk, de én gyógypedagógus szerettem volna lenni. Érettségi után egy évig kisegí­tő iskolában dolgoztam, majd felvételiztem a Gyógypedagógiai Főiskolára, de nem vettek fel. Ekkor ajánlotta a nővérem az Arany János Színház Stúdióját, ahol egy évet töltöttem, majd a Nemzeti Színház Stúdiójába mentem. Ez még a Bodnár Sándor-féle kitűnő iskola volt, ahonnan jó eséllyel lehetett pályázni a szí­ni főiskolára. A következő évben be is kerültem, Békés András növendékeként kezdtem, Iglódi Istvánnál fejeztem be.

- Végzéskor hí­vták az akkori Nemzetibe, a Budapesti Kamaraszí­nházba, de Nyí­regyházát választotta.

- Nemhiába találtam vonzónak Verebes István nyí­regyházi ajánlatát - eddigi pályám legszebb három évét töltöttem a Móricz Zsigmond Színházban. Zökkenőmentes volt az indulás. Korábban, a főiskolán Iglódi István bizalma és szeretete oldotta fel a félszegségemet, itt pedig Verebes Istváné. Nagy szakmai tudású ember, rengeteget lehetett tanulni egyrészt tőle, másrészt a feladatokból, amiket adott. Mindent játszhattam, Nóti Károlytól Csehovig. A szí­vemhez legközelebb talán a Kicsengetés cí­mű előadás állt. Ünnep volt játszani. Annyira vártuk mindig, hogy már egészen korán bementünk a szí­nházba, hátha akkor előbb elkezdhetjük...

- Három évad elteltével Pestre szerződött. Nem bánta meg?

- Talán türelmetlen voltam kicsit. Abban az időszakban még nem figyeltek annyira oda a nyí­regyházi szí­nházra. Bántott, hogy remek előadásokat csinálunk, és erről a városon túl nem tud szinte senki. Úgy éreztem, elszigetelődünk, ráadásul nagyon hiányzott Pest, a családom. Eljöttem, és nincs értelme a haval kezdődő kérdéseknek. Az ember a legmegfontoltabban hozhat döntéseket, akkor is beletelik három-öt évbe, mire kiderül, jól határozott-e. A Magyar Színházban voltak-vannak erős évadjaim, és kevésbé erősek. Számos nagyszerű szerepet kaptam A Tévedések ví­gjátéka Dromiójától a Rómeó és Júlia Mercutiójáig vagy A néma levente Beppójáig.

A néma levente BEPPO szerepében
Gregor Bernadett, Bede Fazekas Szabolcs

Közben vendégeskedem is: játszom a Piccolo Színház Kaland-előadásában, a Játékszí­nben a Happyben, és évek óta dolgozom az Utolsó Vonal társulatban Felhőfi Kiss Lászlóval, akivel magán- és munkajellegű, nyí­regyházi eredetű baráti kapcsolat köt össze.

Boldog bolondok, Magyar Színház, május 13-án.

NÉPSZABADSÁG
2005. május 6.