- tragédia két részben -
Fordította: Vas István

Bemutató: 2010. szeptember 30.

Továbbá:
HUNYADI MÁTÉ a.n. és FEKETE DÁNIEL a.n.

Díszlet: VERECKEI RITA         Jelmez: TIHANYI ILDIKÓ
Dramaturg: SEDIÁNSZKY NÓRA
Rendezőasszisztens: HŰBÉR TÜNDE

Rendező: KOLTAI M. GÁBOR

Balsai Móni, Pál András

TOVÁBBI KÉPEK AZ ELŐADÁSBÓL>>

Reneszánsz horror, a Shakespeare-kortárs drámairodalom legbizarrabb szerelmi története. Bosszúvágy, szenvedély, fekete humor és tengernyi vér − olyan, mintha Tarantino írta volna újra a Romeo és Júliát.

Az előadás Vas István örököseinek engedélyével,
a  Hofra Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetí­tésével jött létre.
www.hofra.hu

Idézetek az előadás műsorfüzetéből:

"A Ford által megrajzolt Párma, amely egyszerre kontraszt és háttér a testvérek szerelméhez, precízen megkonstruált univerzum, és éppen az egyszerű boldogulás tűnik benne lehetetlen feladatnak.

A Kár, hogy kurva Itáliáját korrupció, perverzió, bosszúvágy, házasságtörés és üzletiesség uralja. Nincsenek benne érvényes házassági minták, nincs benne harmonikus és boldog együttélés. Szereplői közül hatan bosszút akarnak állni valakin; nyolcan természetesnek veszik a házasság helyett vagy mellett folytatott szexuális életet, beleértve Giovanni gyóntatóját és Annabella nevelőnőjét; apafigurái kivétel nélkül üzleti tárgyalásként kezelik a rájuk bízott fiatalok frigyét; a világi és egyházi hatalom birtokosa cinikusan futni hagyja a gyilkosokat, és érthetlenül súlyos büntetéssel sújtja az eseményekbe véletlenül belesodródott ártatlanokat. A testvérek, azonosulásra alkalmas minta híján, új értékrendet konstruálnak, ahová visszavonulhatnak a világ elől: újra felépítik az igazság, a szeretet, megváltás, sőt Isten fogalmát, s miután nem áll rendelkezésükre egyéb, a leginkább kínálkozó alapanyagból dolgoznak: egymásból..."

Pál András és Rancsó Dezső

"Giovanni lázadása az álszent, az élet lényegi kérdéseire reflektálni képtelen vallás ellen, kételkedése egy magasabb értelemben (az önmagát egyedül kiteljesíteni született emberrel szemben), egyszerűbben szólva istentagadása a darab egyik központi eleme, amelynek a Páterrel folytatott, egész drámán átívelő vitája ad keretet..."

* * *

"Sokan Tarantinóéhoz hasonlítják Ford munkamódszerét: egyrészt mindketten egy megcsömörlött közönség számára alkottak, amely mindent tud, és már mindent látott, másrészt mindketten úgy emelnek át elemeket a megelőző korszak darabjaiból-filmjeiből (Ford elsősorban a Romeo és Júliából, a Hamletből és az Othellóból), hogy feltételezik, közönségük emlékszik e mintákra.

Ford azonban nemcsak a megelőző évtizedek emblematikus drámáival teszi ezt, hanem a kor anatómiai felfedezéseivel és látványosságaival is, egyházi doktrináival és vallási ikonjaival, „Isten”, „haza” és „család” viták kereszttüzében álló fogalmaival, a házasodási konvenciókkal, a nemi szerepek elvárásaival, a szellemi (transzcendens) háttér nélkül élő, önmagát érvényesítő ember (a városi kapitalista polgár) önképével, és minden egyébbel, amely a kor közgondolkodásának, vitairatainak és színpadi műveinek középpontjában állt...

Ford, mint egy mai posztmodern szerző, ugyanazt teszi vallás és anatómia fogalmaival, mint Giovanni. Aprólékosan szétszedett és újból felépített képzetei pontosan tükröznek egy fásult és megcsömörlött korszakot, amely hangos az ideológiai harcoktól, ugyanakkor semmiféle kapaszkodót nem nyújt az egyes embernek, s ahol a szimbólumok, holott annyi mindent tudunk róluk, mégsem jelentenek az égvilágon semmit."

Tarján Tamás: Micsoda kor! − KÁR HOGY KURVA − Kultura.hu − 2010. október 1.
"Játékszerek, sporteszközök, csemegék. Szappanbuborék, dobókocka, strandlabda, békaláb, csokitorta, déligyümölcsök. Annyira nem illenek a komor, kőpadlós, csempefalú terem hosszú, átlátszó s egyre meggyötörtebb műanyag asztalához, hogy nem lehet rajtuk nem nevetni. Egy rémdrámában. KRITIKA" Tovább>>

VÉRENGZŐ VÉRFERTŐZÉS
Sz. Deme László a Kár, hogy kurva előadásáról − KRITIKA "Irtózatos gyűlölködés és emberaprítás teljesedik ki, míg a tragikus mélységeken úrrá nem lesz a végkifejlet iróniája...