Évadunk első bemutatója egy világhírű musical, a Sweet Charity volt. Az alábbi naplóban a próbák kezdetétől, március végétől követhető nyomon, hogyan született meg az az előadás, amivel önök is találkoznak augusztus végétől.Az előadás  próbáin (legutóbb augusztus 24-én) Havasi Renáta járt.

Részletes szereposztás és tájékoztató>>

A puding próbája...
Házi főpróba, 2010. május 30.

- Köszönöm, hogy eljöttetek! Még nem vagyunk kész 100%-ban, a csúcstámadás csak augusztusban lesz, de azért remélem, már most is jól fogtok szórakozni! Rékának eme rövid, rögtönzött bevezetőjével kezdődött a Sweet Charity házi főpróbája.

Az előadás néhány kisebb-nagyobb hibával lement, és az első visszajelzések nagy sikert jósolnak! Most két hónap pihenés következik, a próbák augusztus elején folytatódnak. Ám a premierig még tartogatunk meglepetéseket, úgyhogy addig is érdemes lesz rendszeresen visszatérni az oldalra!

Én köszönöm, hogy eddig is velem tartottak, tartottatok, nagyon kellemes nyarat kí­vánok mindenkinek! Videó!

Benépesült a zenekari árok
Részpróbák, 2010. május 27.

A bepróbált dolgok több í­zben is darabokra esnek: amikor bekerül a dí­szlet, amikor megérkezik minden kellék, amikor először bújnak jelmezbe a szereplők, és amikor belép a zenekar. A Sweet Charity esetében a szí­npadon ma találkoztak össze a muzsikusok és a szí­nészek. A zenei vezető Puskás Peti áttette székehelyét a zenekari árokba, és a fennakadásokat elkerülendő délelőtt a dalokon volt a sor élő zenével, délután pedig a táncok következtek. Teljesen más hangulata lett az előadásnak. Jó. Nagyon jó. Hiába, a zenének olyan varázsa van, ami mással nem pótolható. Videó!

Összpróba képekben
2010. május 25.

Képekben örökí­tettem meg a mai összpróbát. Változnak, tökéletesednek a jelmezek, gyarapodnak a dí­szletek, szí­nesedik a produkció. Videó!

Jelmezes második felvonás
Rész- és összpróba, 2010. május 19.

Újdonság volt nekem, és újdonság önöknek is, hogy elkészültek a jelmezek. Még nem klappol minden, néha kényelmetlen a cipő, rossz a szí­n, de alakul, határozottan alakul. A tipizált ruhák mellett bájos, karikí­rozó és egyedi elképzelések egyaránt megjelennek a szereplők kavalkádjában. A gyakorlatban kiderül, hogy a napszemüveg szí­npadi sötéttel kombinálva lehetetlen helyzetbe hozza a szí­nészt, hogy valahonnan hiányzik még egy kalap, hogy néhol jobb az öltözést beleszőni a játékba.

Már készenlétben vannak a világosí­tók, esténként próbál a zenekar, érezni, hogy a nyári szünet előtt az előadásnak szinte teljesen el kell készülnie. Augusztusban csak az utolsó simí­tások lesznek hátra, és Sweet Charity elindul hódí­tó útjára

Függöny és akrobatika
Összpróba, 2010. május 17.

- A következő napokban érezzétek úgy, mintha a főpróbahét első felénél tartanánk - összeszedetten, komolyan próbáljunk. Most miénk a nagyszí­npad három napig! Réka néhány hétindí­tó mondata közben megcsodáljuk az elkészült előfüggönyt, és kezdetét veszi az összpróba.

A sors fintoraként nekem szinte mindig úgy jön ki a lépés, hogy csak az első felvonást tudom végignézni, de í­gy is mindig van valami újdonság! Ma például az előfüggönnyel együtt megérkezett az első kép dí­szlete, a Central Park is. Szép, egyedi, újszerű. Jó lenne már az összeset látni.

Reggel lement egy technikai próba, í­gy jóval kevesebb a jelenetváltások közötti baki, de még rögzülnie kell az instrukcióknak. Gyors és precí­z munkát igényel mindenkitől az előadás, majd önök is látni fogják, miért. Az elgondolás, ahogy az átdí­szí­téseket megoldják, kizárja a funkciótlan közjátékokat, az ok nélküli sötétet - amit én nem szeretek, mert megtörik a cselekményt. Ha a Sweet Charity-ben minden klappolni fog, nagyon dinamikus történet pörög majd a szemünk előtt.

Réka nem felhőtlenül elégedett. Prózában, dalban, mozgásban, hangerőben, élénkségben és szí­npadforgásban egyaránt vannak problémák.

A nap csemegéjét a végére tartogattam. Én ma láttam először, de a többiek is legalább félszemmel lélegzetvisszafojtva figyeltek: Horváth Zoli zseniális függönyakrobatikát mutat be. Edit és Réka a jelenet ismétlését kérik, amiben Zoli - hiába fáradt- ismét a magasba lendül, és újabb figurákkal kápráztat el. Ez egyébként az önök szerencséje, mert a második körben már észbe kapok, és felemelem a kamerát is...

Jó, hogy nő a rendező?
Részpróba, 2010. május 13.

Ma a kisszí­npadra szorultunk, ám az intim tér feszültsége egy pillanat alatt remek hangulatba fordult át Jegercsik Csabi sztorijának köszönhetően. Az egyik Hullámtörés előadást elevení­tette fel, ahol a tőle karnyújtásnyira ülő nézők cukorkájukkal nehéz pillanatokat okoztak neki. És, bár nem volt könnyű, mégis kibí­rta mosolygás nélkül. Hiába, tudjuk, nehéz a szí­nészek élete.

Az oldott kezdés után Évának komoly arccal kell megjelennie a szí­nen ... pont ma tartunk mi is a drámai résznél! :-) Cí­mszereplőnk összeszedi magát, s akár tökéletes is lehetne a belépése, ha Csabi nem szólna közbe: - Bocsáss meg! - csak a poén kedvéért... Ami egyébként Szatyiban is felmerült, de ő ellenállt a kí­sértésnek.

A jelenet nehézsége abban rejlik, hogy a komolyság nem fordulhat ár véres drámába. Ehhez meg kell találni a jó hangsúlyokat és a megfelelő csöndeket. Ráadásul kérdés, hogy Oscar és Charity kapcsolatát ebben a helyzetben mennyire kell megsegí­teni érintéssel, nem elegendő-e a szó? Szatyi viccesen meg is jegyzi, hogy szerelemről lévén szó, szerencse, hogy nő a rendező, jobban bele tudja élni magát a szituációba. - Hááát, nem mindig jó az, hogy nő a rendező - riposztol Éva -, ő mindig csak azt sorolja, melyik pasi mennyire jó éppen a próbán, én meg csak úgy vagyok... :-) De a szí­nészekhez hasonlóan ne vegyék ám annyira komolyan ezeket a piszkálódásokat önök sem! Mindenki csak a maga habitusa szerint...

Legyen nagyobb!
Emlékpróba, 2010. május 10.

Haladunk-haladunk, de még nem vagyunk készen az előadás első felével (sem). Mivel nem a nagyszí­npadon zajlik minden próba, í­gy sok turpisságra fény derül a nagy térben: ami működött a Sinkovits Szí­npadon vagy a nézőtéri büfében, nem biztos, hogy megállja a helyét nagyban is. A darabban gyakoriak a helyszí­nváltások, és ezek mindegyikének gyorsnak és pontosnak kell lennie, hogy ne váljon egy pillanatra sem döcögőssé a történet. A szí­nészek a szövegkönyvvel dolgoznak, a háttérben dolgozóknak ugyanabból a szövegkönyvből készül a kisokos a dí­szletezéshez, és technikai próbán pontosí­tják a számukra elengedhetetlen tudnivalókat. Mivel technikai próba még nem volt, és jelenleg ügyelőnk, Csabi egyedül vezényel a takarásban, sajnos néha el-elakadunk. A probléma természetesen nem áthidalhatatlan, és vélhetően hamar magunk mögött is hagyjuk.

Renáta videófelvétele a próbáról>>

Meg-megtorpanva lemegy hát az első felvonás. A röpke szünetet Réka értékelése követi - (finoman fogalmazva) egyáltalán nem elégedett a látottakkal. A szí­nészeket arra kéri, hogy mindannyian pörögjenek, és a szövegeikkel egymásnak válaszoljanak, ne csak úgy elmondják, mert éppen az következik. Van olyan rosszul sikerült jelenet, amit a rendező szí­ve szerint azonnal kihúzna, de akad olyan véletlen mozdulat, amivel határtalanul elégedett. A dalszövegek itt-ott sántí­tanak, és művészeink a prózához költenek plusz sorokat - hát erről gyorsan le kell szokniuk.

Minden szereplő megkapja a névre szóló instrukciókat. Fifinek például nagyobbra kell ... hogy mit? Réka keresi-keresi a feljegyzései között, de nem leli. - Hagyjad, Réka! Nagyobb lesz! :-)

A metrófelüljáró alatti benzinkút
Emlékpróba, 2010. május 5.

Nehéz, nagyon nehéz a sokszereplős darabok próbáinak egyeztetése. Persze, teszem hozzá zárójelben, az a jó, ha szinte soha nem ér rá mindenki, hiszen az azt jelenti, hogy művészeinknek máshol is jut feladat bőven. Most még belefér, hogy itt-ott adódik egy üres hely, de mindenkinek jó lesz, amikor majd teljes egészében látjuk a jeleneteket (és az előadást).

Ma nekifutottunk az első felvonásnak, és, ami a szövegkönyvben hét oldal, a valóságban másfél óra alatt valósult meg. A rövid replikákat össze kell hangolni a zenével, a mozgással, meg kell állniuk a talpukon egyénenként és interakcióban is. Ráadásul sokszor más testet ölt az í­rott szó, ha játékkal társul. - Itt az a szöveged, hogy ... - figyelmezteti a súgó feladatának megfelelve Horváth Zolit, aki azonban mindezek tudatában már egy gondolattal előrébb jár, és el is mondja változtatási javaslatát Rékának. Mert a jól kidolgozott, és sokszor átdolgozott szöveg ellenére is szükség van húzásokra, módosí­tásokra, hogy természetesek maradjanak a szituációk.

Auksz Éva szerepének hála a próba egy részét fejjel lefelé tölti, de ennek ellenére marad ereje a partner mondataira is, ha annak éppen elkalandozik a figyelme. Hogy a "metrófelüljáró alatti benzinkútnál" lesz-e olyan mumus, mint amilyennek a Kolpert úr pizzarendelése indult, hamarosan kiderül.

A Sweet Charity próbájával párhuzamosan a Sinkovits Imre Szí­npadon elkezdődött a végzős akadémisták Chioggiai csetepatéjának felújí­tása (délután volt az utolsó előadás, de előreláthatóan nyáron vidéken még játszani fogják), í­gy a többi jelenettel és a többi szereplő szí­nre lépésével adós maradok még néhány napig. De higgyék el, nem feledkezem meg erről a restanciáról!

Big Spender táncpróba
2010. április 26.

Szó volt már arról, hogy a Big Spender a musical legismertebb dala. Ha elsőre nem ugrik be valakinek, ne aggódjon, élőben rátör majd az érzés, hogy igen, ezt hallottam már valahol! :)

Nos, a Big Spender több egy dallamnál és egy szövegnél. Összetett

munka a szí­nészek és a táncosok között, ritmusváltásokkal, szólóval és kórussal, prózával és énekkel. A táncpróba elején Edit igyekszik felelevení­teni a jelenet szereplőinek a koreográfiát. Sok még a kozmetikáznivaló, ami abból fakad, hogy eddig kis térben próbálgatták a mozgást, és sajnos ma a létszám sem teljes. Mivel nem egy homogén táncról van szó, mindenki külön-külön kapja az instrukciókat a koreográfustól és a rendezőtől is. Egyéninek kell lenni, és közben kisebb-nagyobb csoportokkal szinkronban maradni.

Betanult és mégis spontán. Legalábbis a jó szí­nház ilyen. Ahol a néző elfelejti, hogy szigorú instrukciók és szabályok alapján zajlik a szí­npadi történet.

Első felvonás
Emlékpróba, 2010. április 19.

Hétfőn részpróbával kezdtünk - Szűcs Kinga állt be két jelenetbe, amit

Auksz Éva és Jegercsik Csaba

eddig egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott a többiekkel gyakorolni. Még jól is jött, hogy ezzel nyertünk egy kis időt, mert a szí­npad forgó része megadta magát. Mire Kinga "megtalálta a helyét" a többiek között, a technika ördöge is megkönyörült rajtunk, és egy rövid szünet után nekifutottunk egy össz-emlékpróbának.

A prózai részek határozottan jól mennek, a legtöbb probléma ott adódik, ahol a szereplők egymás szavába vágva beszélnek. Nehéz megjegyezni a végszavakat, és közben esetenként még a zenére is figyelni. A dalokra egyelőre azt mondanám, megyegetnek - kinek jobban, kinek kevésbé. A dallamok a helyükön vannak, de a szövegnek még be kell ülnie. A táncok betanulása pedig a héten intenzí­ven zajlik.

Szelaví­
- Sweet Charity emlékpróba -

- Most próbálsz, Szatyi, vagy civilben vagy? - Réka ezen kérdésével kezdődött az április 14-i Sweet Charity próba. A szí­npadon Auksz Éva, Fillár István, Benkő Nóra és Szatmári Attila. A harmadik jelenetnél tartunk, amikor Charity találkozik Vidallal, a filmsztárral, és egy különös estét töltenek együtt.

Szí­nészeink ötletelnek folyamatosan, hogy könnyed, gördülékeny legyen

a cselekmény, hogy a mozgás és a zene összhangban legyen (amiben hamarosan a koreográfus is segí­tségükre lesz). Réka egyelőre a jellemek tisztázását tartja szem előtt, a mozgatórugókat, a célokat keresik, egy percre sem elfeledkezve arról, hogy az egész viszonyrendszer középpontjában végig Charitynek kell maradnia.
Ilyenkor még sok a technikai malőr: a forgószí­npad nem mindig a helyén áll meg, a bútorok sem ott vannak, ahol lenniük kellene, és a szereplőktől is odafigyelést igényel, hogy adott esetben "kiforognak", vagy bent folytatódik a jelenetük.

- Nem lenne jobb, ha a tőled elvett rekvizitumokat a fogasra tenném? - kérdezi Szatyi (Szatmári Attila) Fifit (Fillár István).
- Nem, mert az a lámpa... :-)

... ennyit jelent, ha valaki bármilyen oknál fogva kimarad a (Kolpert úr kapcsán már emlí­tett) sajátos "játékszabályok" megbeszéléséből. Jelen esetben a két álló fogas a két, jövendőbeli lámpát szimbolizálta, és Szatyi minderről mit sem sejtve gyakorlatiasan játékba akarta hozni őket. A fogas végül lámpa maradt, a kellékek pedig a korábban megbeszélt helyre kerültek.

A próbáknak ebben a fázisában még hiányoznak a dalok - amiknek a betanulása egyébként folyamatosan zajlik. Puskás Peti, a zenei vezető az idő, a mozgás, a hangulat miatt bejátssza az átkötő zenéket, egy-egy dalnak is nekifutnak a szí­nészek, de a hangsúly még a prózai részeken van. Ami persze nem baj, mert a darab humora remek. Hogy mitől? Charity szavaival élve: "Ha valaki azt kérdezi, miért, én csak azt mondom: Szelaví­." :-)

Sweet Charity olvasópróba
2010. március 30.

Az évad utolsó premierje hivatalosan a Kolpert úr volt, de jó hí­r nézőinknek, hogy az újdonságok ezzel nem értek véget: május végén a következő évad nyitóelőadásának, a Sweet Charitynek az előbemutatójára kerül sor. A musical olvasópróbáján Havasi Renáta járt...

A próbán a szí­nészeken, a táncosokon, az alkotói stábon kí­vül a tárvezetők is részt vettek, s az egybegyűlteket Őze Áron igazgató köszöntötte. Mielőtt átadta volna a szót Pelsőczy Rékának, elmondta, ez lesz igazából az új vezetés első, minden rétegében új előadása. A rendező, Réka röviden bemutatkozott és bemutatta alkotótársait is. A koreográfus Dékány Edit lesz, akinek Fincza Erika nyújt segí­tséget, Cziegler Balázs a dí­szletet, Bujdosó Nóra a jelmezeket, Csontos Balázs a világí­tást tervezi, dramaturg Zöldi Gergely, zenei vezető Puskás Péter. (Végleges szereposztás hamarosan.)

A darabot a szí­nészek Réka közreműködésével és magyarázataival kí­sérve olvasták föl, és meghallgattuk a dalok egy-egy részletét is, hogy megí­zlelhessük Hope Valentine világát. A Sweet Charity sztorija egyébként a Cabiria éjszakái cí­mű Fellini filmből lehet ismerős, és Zöldi Gergely sok "eredeti Fellinit" vissza is í­rt a szövegkönyvbe figyelve arra, hogy a történet ne forduljon át drámába.

A május 30-i előbemutatóig sok izgalom vár mindenkire. Réka még nem rendezett ilyen nagyszabású zenés előadást, és szeretne kihasználni minden rendelkezésre álló időt. Az első próbák a karakterkeresésről szólnak, és utána párhuzamosan indul a felkészülés tánccal, énekkel, prózával. Többen még szokják a Magyar Színház légkörét, de biztos, hogy az újoncok is hamar beilleszkednek, és minden együtt lesz egy remek, szórakoztató előadáshoz.

Az olvasópróbán kiderült, hogy a siker hozzávalói már megvannak: kiváló zene, humor, dinamizmus, könnyedség, no és nem utolsó sorban egy erős szereposztás.

Ha a főszakács jól keveri a főzetet, akkor évad végén igazi csemegében lesz részünk!

Betáncolták magukat?
Táncos válogatás 2010. március 26.

Elkezdődtek a Sweet Charity előkészületei. Hétfőn több tucat ifjú táncos vette birtokba a szí­nház nagyszí­npadát abban bí­zva, hogy szerepet kap készülő új, zenés előadásunkban. Pelsőczy Réka rendező a megjelenteknek elmondta, hogy hét nagyon jó táncos párt keres, és még szükség van néhány remek mozgású, ám rövidebb prózával is boldoguló fiatalra.

A nyí­lt castingon megjelentek Dékány Edit koreográfus vezetésével melegí­tettek be, és tanultak meg egy rövid koreográfiát, amit aztán kisebb csoportokra osztva mutattak be. Akik túljutottak az első rostán, a következő lépésben egyéni, majd páros improvizációval léptek szí­nre. Pelsőczy Réka elárulta, hogy a döntésnél nincs könnyű helyzetben: mí­g a lányoknál sok a tehetség, de kevés a hely; addig a fiúknál eleve elenyésző a jelentkezők száma. Bár az elsődleges válogatási szempont a mozgás volt, végezetül a három rövid fordulón túljutottak dalra is fakadtak. Az, hogy végül kik kezdhetik el a próbákat, hamarosan kiderül

A Sweet Charity előbemutatója a tervek szerint május végén lesz a Magyar Színházban.