Nem központi kérdés az átlagosnál jóval nagyobbra nőtt orr a Magyar Színház Cyranojában, hiszen mint a rendező, Őze Áron mondja, mindenkinek vannak hasonló jellegzetességei. Sokkal fontosabb, hogy Rostand darabjának a mélyére ássunk, és észrevegyük, amit a romantika felszíni cicomája rejt.

- Miben rejlik a Cyrano 1897-es bemutató óta töretlen sikere?

-A darab remekmű, meggyőződésem szerint Shakespeare-el egyenértékű, mélységű és tartalmú. Ábrányi Emil fordí­tása kitűnő, ám a romantika nevében sok minden túl volt benne ragozva, í­gy Gecsényi Györgyi dramaturggal nyáron sokat dolgoztunk a szövegen: leporoltuk, picit ritmusába sűrí­tettük, kiéleztük a szituációkat, szerepeket vontunk össze. A Cyrano több mint felszí­ni habos-babos romantika

- Létezik musical változat is, nem gondoltál rá, hogy azt állí­tsd szí­npadra?

- Nem, és nem azért, mert bármi gondom lenne a zenés változattal, hanem egyszerűen csak a prózában gondolkodtam.

- A kezdő jelenetben, a szí­nház a szí­nházban játék során a szereplők bejátsszák az egész teret. Nem tartasz tőle, hogy ez túlzottan megosztja a nézők figyelmét?

- Egyáltalán nem. Szeretném a nézők figyelmét megosztani, hogy egy picit teniszmérkőzés-szerűen kapkodják a fejüket, és bizonyos értelemben részt is vegyenek ebben a szí­nházi játékban. Nagyon autentikus szí­nházi miliőt és képet adunk a borsódobálástól kezdve a parókahalászásig - ahogy annak idején a közönség használta a szí­nházat. Használta (!), nem csak viselkedett benne. Fölvállalom azt is, hogy ezen kép elején csak bizonyos pontokról lehet bizonyos szí­npadon és nézőtéren zajló történéseket látni. Szándékosan í­gy terveztem és rendeztem.

- A gregorián kórus élőben szólal meg. Miért érezted ezt fontosnak?

- Bármilyen munkámban nagyon ritkán, csak indokolt esetben használok hangpultról bejátszott zenéket és effekteket. Iglódi István, aki a mesteremnek is tekinthető, azt mondta: Áronkám, jól figyelj oda, ha egy zene megszólal a szí­npadon, akkor valamit nem sikerült megoldani! És ez nagyon nagy igazság. Nem csak nekem, szerintem a nézőnek is fontos, hogy akusztikusan szólal meg sok minden.

- Az előadásban nem használtok műorrot...

- ... mert az orr nálam nem központi kérdés. Ugyanúgy, mint ahogy III. Richárdra sem szükséges Quasimodo szerű púpot tenni. Mindenkinek vannak ilyen egyéni jellegzetességei, lehetne egy fül, egy bibircsók, bármi. Ha az emberben nincs meg az a harmonikus pont, ahol önmagával, önmagában békében van, akkor ebből a jellegzetességből várat tud épí­teni, ami mögé elbújik, amit állandóan előhoz.

Cserna Antal

Gémes Antos, TóthÉva

- A vörös és a fekete dominál a dí­szletben, és visszakacsint a jelmezekből is. Hordoz ez valamiféle pluszjelentést?

- Nem csak Stendhal regényére lehet gondolni, a két szí­n asszociációk sokaságát hordozza: vigyázz, pihenj, szerelem, szenvedély, vér, tragédia, csata. Az éles, kontúros szí­neknek jelentőségük van.

A dí­szlet megvalósí­tásánál közrejátszott a gazdasági megszorí­tás, de ennek ellenére esztétikumra törekedtünk. Kasí­rdí­szlet helyett képzőművészeti, látványdí­szletünk van, gyönyörű szép anyagokból. A játék folyamán a szí­nészektől azt kértem, hogy minél inkább a darab mélyére menjünk, és fejtsük meg a pszichológiáját. Reális megközelí­tést kerestünk, hogy semmi ne hangozzon el öncélúan.

Jelenet az előadásból, Középen: Tóth Éva

- És a gyertya?

- Meggyújtjuk az előadás elején, és a végén Cyrano oltja el. Nem véletlenül. Nekem ez a gyertya fontos a szí­nházat tekintve. A szecsuáni jó ember előadásunk befejezésekor lemegy a vasfüggöny, és a kollegák kipillantanak alóla, hogy érdemes...? Én a vasfüggönyt nem is szerepeltetem, a fényt szeretném meggyújtani, aminek folyamatosan kell égnie, mert ha ez kihuny, akkor vége.

Cserna Antal, Szatmári Attila

- Előny vagy hátrány rendezőként, hogy szí­nész is vagy?

Mindkettő. A próbák során sokszor nem bí­rtam a véremmel, fölmentem a szí­npadra, előjátszottam valamit, és azt nem kellett volna, mert máris elvettem egy megoldási lehetőséget a szí­nésztől, pedig lentről lett volna dolgom eljuttatni őt odáig, hogy megtalálja azt. Ugyanakkor rendezőként jó szí­nésznek is lenni, mert jól ismerem a szí­nészlélektant, ami óriási előny, hiszen a rendezés nagyfokú pedagógiai munka. Az egész próbafolyamat során nem volt balhé, tudtunk haladni, éreztettem mindenkivel, hogy bí­zom abban, hogy ő ezt megcsinálja, és maximálisan sikerülni fog neki. Szeretem a szí­nészeket, azon túl pedig nagyon sokszor eszembe jutott munka közben, hogy mik azok a csapdák, amikbe nem szabad beleesni. Átélem azt, amit ők fönt éreznek, tudnak, ugyanakkor nyilván a lentnek is megvan a maga igazsága. A gyeplő az én kezemben van, próbálok fegyelmet tartani, és kötelezően elvárom, hogy ők is maximálisan tegyék hozzá a részüket.

- Volt rá példa, hogy a szí­nésznek teljesen más elképzelése volt, mint neked?

- Hogyne, már a húzott anyaggal kapcsolatban is. Fillár István például Pécsett játszott egy Cyranot, és ő már az olvasópróbán jelezte a lehetséges problémákat, az általa elképzelt megoldásokat. Gémes Antossal mint Christiannal, Tóth Évával mint Roxánnal, Cserna Antallal mint Cyranoval a próbák során folyamatosan egyeztetjük a fönt és a lent igazságait, de egyfelé haladunk, ami az általam eltervezett irány. Nem ellenállásként kell fölfogni az ilyen kérdőjeleket, hanem el kell rajtuk gondolkodni, hátha a másiknak van igaza. Egy a lényeg: a darab érdekében történjen minden.

Tóth Éva, Cserna Antal

Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac
Bemutató 2009. november 6-án, a Magyar Színház nagyszí­npadán.

Havasi Renáta