|
Edmond Rostand
CYRANO DE BERGERAC
|
|
- romantikus játék 2 részben - Bemutató: 2009. november 6. Szereplők:
GASCOGNE-I LEGÉNYEK:
Jelmez:
Rendező: ŐZE ÁRON
Ki ne ismerné a már szinte közmondásossá vált figura, a nemes lelkű, gyöngéd lovag, Cyrano történetét, aki párbajban, harcban, szócsatában verhetetlen, ám a szerelemben egyetlen igazi, legyőzhetetlen ellenfele van: tulajdon, hatalmas orra? Az ősbemutatón a kritika kétkedve és felháborodással, a közönség annál nagyobb lelkesedéssel fogadta a darabot. A romantika után, a naturalizmus idején született egy dráma, mely a maga kalandosságával, szellemességével, bravúros dialógusaival és megható érzelmességével az 1897-es bemutatón egy csapásra meghódította a nézőket, s népszerűsége azóta is töretlen.
"- Régi dédelgetett vágyam volt a Cyrano. Nagyon sok mindent ötvözve látok benne. Szeretem ezt a fajta lovagi akcióhangulatot, és a romantikát. Az eredeti mű és Ábrányi Emil fordítása egyaránt sziporkázó és fantasztikus. Rostand alapműve véleményem szerint van annyira jó, mint bármelyik Shakespeare-darab. Ötvözi a szerelmet, az életet, a halált, a skizofréniát, amely Cyrano és Christian kapcsolatában jelenik meg. Megismerhetünk benne egy magányos hőst, aki, mint minden magányos hős elviselhetetlen természettel bír. A darab elénk tárja a hazugságok és az önmagunk vállalása közötti éles ellentétet, valamit a külső és a belső értékek jelentőségének fontosságát is. Hiszen, míg Christian egy nyikhaj, "hisztipók", és csupán külsőségekben megmutatkozó értékei vannak, addig Cyrano tele van érzelemmel, gondolatisággal, de a látvánnyal baj van. Pontosabban, ez is egy mondvacsinált probléma, hiszen minden embernek vannak sajátos jellemvonásai, ami Cyrano esetében a termetes orra. Az az érdekes, hogy ezt a tényt a darab folyamán legtöbbször ő maga hozza szóba.
Havasi Renáta: Nem központi kérdés az átlagosnál jóval nagyobbra nőtt orr a Magyar Színház Cyranojában, hiszen mint a rendező, Őze Áron mondja, mindenkinek vannak hasonló jellegzetességei. Sokkal fontosabb, hogy Rostand darabjának a mélyére ássunk, és észrevegyük, amit a romantika felszíni cicomája rejt. Apáti Miklós:
Rendezőként hatalmas, dübörgő és elhalkuló, romantikus szimfóniának látja a darabot, amelyben jelen van mindaz, ami az életünket élhetővé teszi: a barátság, a szerelem, a mindent vállaló hősiesség..."
|