Tisztelt Gyászoló Jelenlévők, Kedves Barátaim!

        „A könnyek befelé folyva még jobban fájnak" – idézem az ókori római költő veretes sorait Raksányi Gellért ravatalánál. A római utalás, az ókori verssorok feltétlenül helytállóak, hiszen Raksányi Gellért férfias egyénisége, becsületessége és töretlen, szilárd jelleme leginkább a köztársaság-kori Róma nemes lelkületű férfiúihoz hasonlítható.

        Ötven esztendő szoros és folyamatos férfibarátsága a tanúja annak, hogy az elmondottakat Raksányi soha nem tagadta vagy cáfolta meg életében; bátor kiállása, igazságérzete, emberszeretete és hűsége révén érdemelte ki méltán a Kutyu becenevet, amelyen egy egész ország ismerte és szólította Őt.

        Mély hivatástudat, a magyarság izzó szeretete, keresztény szellemiség, humanitás, a cselekvő szeretet állandó jelenléte jellemezte több mint nyolc évtizedes életpályáját. Mély gyásszal, elárvult szívvel és lélekkel búcsúzunk tőle valamennyien: felesége, rokonsága, művész pályatársai, nagyszámú budapesti és balatongyöröki barátai, a „Várfok" asztaltársaság tagjai és a mindenkori közönség, amely annyi feledhetetlenül szép órát, napok köszönhet művészetének, páratlan orgánumának, egész emberi lényének.

        Végezetül engedtessék meg, hogy néhány verssort illesszek eszmei koszorújához:

                          Emléked keményen él bennünk, mint az ében,
                          bár mélyre merültünk el kínunk tengerében;
                          üzenj odaátról a nappal és a széllel,
                          hogy szembe nézhessünk már ezernyi veszéllyel,
                          majd jellemed izzó vasából fonunk
                          reád emlékező, nemes koszorút.

Drága Kutyukám: az Ég fogadjon be dicső hajlékába, - Isten Veled!

Szeghalmi Elemér

Farkasréti Temető – 2008. június 4.

>>RÉSZLETES BASZÁMOLÓ A BÚCSÚZTATÁSRÓL<<