„Egyszer álmomban egy százesztendős vénembert láttam, fehér szakálla volt, két olyan szeme, mint a pazar nefelejcs. És megkérdeztem tőle is: mi végre vagyunk a világon? És ő bölcs létére azt mondta nekem: Hát édes fiam, akár hiszed, akár nem, én nem tudom neked megmondani, hogy mi végre vagyunk a világon. Ha te is úgy gondolod, akkor gyere velem, szívesen látlak, folytassuk együtt az utunkat, hátha valahol egy gyermek el találja kottyintani…"
A 15 éves Ábel, akit apja erdőpásztornak ad a Hargitára, elindul a rengetegbe, a rengeteg erdőbe… Ezer mesében indul így egy gyermek a nagyvilágba, az életbe egy tarisznyával, amelyet az édesanyja tömött meg ennivalóval. Ábelnek azonban ravasznak kell lennie, hogy meg tudjon állni a viharos erdőben, melybe az élet kézen fogva fölvezette. Meg kell tanulnia, hogy túljárjon az emberek eszén, és még inkább meg kell tanulnia, hogy a tréfa édes ízével vonja be azokat a dolgokat, melyek máskülönben nagyon is keserűek volnának. Mert ott is, a havasok magányában is megjelenik a pénz, a hatalom, a törvény, az egyház, no meg a szerelem…
Mi célra vagyunk a világon? – csendül fel újra és újra a kérdés. Ábel hosszú utat jár be – a siheder fiúból sokat megélt felnőtté válik -, mire a választ megleli. „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne:"
Ábel
Édesanya
Fuszulán
Tordai Hajnal jelmeztervei
Szlávik István színpadképe
* * *
>>ÁBEL A SZÍNHÁZBAN<< A Színházbarát Kör találkozóján elhangzott rendezői gondolatok szerkesztett-rövidített változata
Színház Tv: Részletek az előadásból, interjúk a főszereplőkkel és a produkció rendezőjével.
* * *
TAMÁSI ÁRON (1897 - 1966)
"Amihez Tamási Áron hozzáért, az menten megszépült. Az ő szemén keresztül a valóság mesevilág, nála a sötétség is tündérfényekkel világít. De Tamási Áronnál a mese is a valóság súlyosságára és bánataira vall; az ő szemén keresztül az állatok és a fák is a világ nagy összefüggéseit példázzák; nála ugyan minden agyafúrt székelységgé válik, de az ő székelysége maga az ezerarcú emberiség. A lélek nagy gyönyörűségei közé tartozik Tamási Áron novelláit olvasni, és ez a nagyon nagy, nagyon művészi novellaíró úgy mellékesen kitűnő regényeket és igen egyéni hangú, szívhez szóló, jó drámákat is írt..." Tovább>>
